top of page

Túlpörgés helyett lassítás – hogyan találj vissza a paraszimpatikus állapotba?

  • máj. 11.
  • 3 perc olvasás

Neked volt már olyan érzésed, mintha a tested ugyan fizikailag egy helyben lenne, de belül mintha még mindig rohannál?

Ismerős, amikor leülsz végre este a kanapéra, mégis zakatolnak a gondolataid.

Fáradt vagy, de nem tudsz igazán pihenni.

Egész nap csak mész előre, egyik feladatból a másikba, és közben észre sem veszed, hogy a tested mennyire régóta feszültségben él.


Két alak mozog elmosódva egy zöld, erdős környezetben, világos ruhában.


A tested számára a folyamatos sietség, a megfelelési kényszer, az állandó készenléti állapot valódi fiziológiai terhelést jelent.

A tested nem tud különbséget tenni aközött, hogy egy veszélyes helyzet elől menekülsz, vagy csak túl sok mindent próbálsz egyszerre kézben tartani.


Mit jelent a túlpörgött idegrendszeri állapot?


Amikor stressz ér minket, a szimpatikus idegrendszer aktiválódik. Ez az üss vagy fuss üzemmód.

Ilyenkor:

– felgyorsul a pulzus

– megfeszülnek az izmok

– felszínesebbé válik a légzés

– a test készenléti állapotba kerül

– az emésztés és regeneráció háttérbe szorul


Ez rövid távon teljesen természetes és hasznos reakció.

A probléma akkor kezdődik, amikor a test már nem tud visszakapcsolni nyugalmi állapotba.

Amikor a pihenés közben is feszültek maradunk. Amikor folyamatos belső nyomást érzünk. Amikor a semmittevés bűntudatot kelt bennünk.


A modern életben rengetegen élnek úgy, hogy az idegrendszerük szinte állandó túlélő üzemmódban működik.


Mi az a paraszimpatikus állapot?


A paraszimpatikus idegrendszer a test nyugalmi és regenerációs rendszere.

Ez az az állapot, amikor:

– mélyebbé válik a légzés

– ellazulnak az izmok

– lelassul a pulzus

– megindul az emésztés

– a test elkezd regenerálódni

– biztonságban érezzük magunkat


Sokszor azt gondoljuk, hogy a pihenés luxus, amire amúgy nincs is szükségünk. Pedig valójában nagyon is szükséged van rá, az idegrendszerednek szüksége van rá.


Nem gyengeség lassítani. Nem lustaság pihenni. És nem kell kiérdemelned a megállást. Főleg nem kell megvárni, amíg a szervezeted kényszerpihenőre küld.


Mi segíthet visszatalálni a nyugalmi állapotba?


A test sokszor nem szavakkal, hanem élményekkel érzi meg a biztonságot. Ezért a paraszimpatikus állapotba való visszatérés gyakran apró testi tapasztalatokon keresztül történik a legkönnyebben, legbiztosabban.


1. Lassú, tudatos légzés

A lassabb kilégzés segíthet jelezni a testednek, hogy biztonságban vagy.


Próbáld ki:

– lassan szívd be a levegőt 4 számolásra

– lassan fújd ki 6–8 számolásra

– ismételd néhány percig


Nem kell tökéletesen csinálnod, már az is sokat számít, ha egy pillanatra megállsz és kapcsolódsz a légzésedhez.


2. Lassú mozgás és jóga

A finom, lassú mozdulatok segíthetnek kioldani a testben tárolt feszültséget.


Különösen támogató lehet:

– a yin jóga

– a gerincjóga

– a nyújtó, földelő flow-k

– a ringatózó mozdulatok

– a hosszabb kitartások


Nem mindig arra van szükségünk, hogy még jobban megdolgoztassuk magunkat. Néha az erős, mindent átmozgató gyakorlatok helyett a testünk sokkal inkább biztonságra és puhaságra vágyik.


3. Kapcsolódás a természethez


A természet önmagában is idegrendszer-szabályozó hatású lehet.

Egy séta a fák között, a napfény érzése a bőrödön, a madarak hangja, a fű érintése a talpad alatt.

Ezek az apró élmények segíthetnek kizökkenteni a testedet az állandó készenlétből.


4. Engedd meg magadnak a lassítást


Talán ez az egyik legnehezebb rész.

Sokan úgy nőttünk fel, hogy a teljesítményhez kötöttük az értékességünket.

De a testednek nem kell kiérdemelnie a pihenést.

Nem kell megvárnod a teljes kimerülést ahhoz, hogy megállj. Nem kell mindig produktívnak lenned. Nem kell folyamatosan csinálnod valamit ahhoz, hogy elég legyél.


Nő ül egy fa tövében a napsütéses természetben, nyugodt, elcsendesedett pillanatban. Fején fejhallgató, kezében füzet és toll.

A nyugalmat te teremted magadnak


Apró pillanatokban újra és újra megteremtheted magadnak.

Egy mélyebb kilégzéssel. Egy lassabb mozdulattal. Egy tudatos szünettel. Egy olyan pillanattal, amikor nem sürgeted magad tovább.


És talán épp ezekben a csendesebb pillanatokban találhatsz vissza önmagadhoz.

bottom of page